tudom, mikor felébredek, nem leszel ott mellettem. hogy is lehetnél, ha nem is egymás karjaiban ér minket az álom. ó, igen az álom. az egyetlen, ahol együtt vagyunk. vagyis csak voltunk. szép lassan elhajóztál éjjeleim kikötőjéből. üres a dokk. nincsenek hajók, bárkák, vagy csónakok. egy matróz sincs, csupán a tenger. az zúg megállíthatatlanul. vajon abbahagyja valaha? sohasem fogja, csak más utazókat sodor a partra. olyanokat, akik majd segítenek elfelejteni. nem csak azt, hogy itt voltál, hanem, hogy léteztél. és akkor leszek a világon a legboldogabb és a legüresebb emberi lény.