kuszaságok

Alapvetően elmondható rólam, hogy eléggé kötődöm és ragaszkodom a barátaimhoz. Ezért nem szeretem, ha összeismertetek két esetleg három ember egymással, mert egy idő után az lesz, hogy én szépen a háttérben maradok, ők meg baromi jól elvannak ketten vagy hárman. Már mindig előre félek, hogy bekövetkezik. Ma végre sikerült ezt is elérni. Eléggé rosszul esett. Nem az zavar, hogy jóban vannak, inkább az, hogy ezalatt én le vagyok szarva, és még köszönni se lehet nekem.
Ami meg még jobban kivágja a biztosítékot az az, hogy először kritizálják a barátaimat, megkérdezik, hogy esetleg meleg-e az illető, aztán meg baromi jól elvannak egymással, mintha ez az elején kérdés se lett volna. Undorító. Utálom, amikor másokat ismeretlenül elítélnek, főleg fiúkat. És főleg olyanokat, akik közel állnak a szívemhez. Hányinger keltő, hogy mindenki olyan tapasztaltnak és mindent tudónak képzeli magát, közben még életükben nem látott egyik sem homoszexuális férfit. De azért dobálóznak ezekkel a sértő és borzasztóan bántó szóval. Ezért utálom az iskolát, a diákokat és még a tanárok egy részét is, aki még rá is kérdez egy-két fiúra, hogy mi a helyzet vele. Egyszerűen gusztustalan.