elzárom apró fiókokba a dolgaimat. egyesével betuszkolom , majd kulcsra zárom mindet. nem tudom, mikor fogom elővenni őket, de ha kihúzom a fiókokat egyszer, nem akarom, hogy fájdalmat érezzek, vagy megalázottságot. sokkal inkább régi, butuska emlékek legyenek, amelyek akkorra már mit sem fognak számítani, mégis, meghagyják azt a nyomot bennem, amitől kicsit több lehetek....